Elkövetkezett a nagy nap! Az első versenyemnek a dátuma. A versenytől igazából nem féltem, csak tartottam. Reggel bepakoltunk a Transitba meg a Jettába. Aztán összekészülődünk és elindultunk. Nagyon jó idő volt. Amikor odaértünk a depóba, akkor kipakoltunk, átöltöztünk, aztán odamentünk a gépátvételre. Az autó átment az ellenőrzésen, de még majd pár változtatást kell végeznünk az autón. A pályabejáráson nem mentem gyorsan, hogy tanulgassam az autót és a pályát is. Aztán egyre tempósabban mentem. Aztán majdnem elvittem egy teherautógumit, de szerencsére nem értem el. Visszamentünk a depóba és vártuk, hogy mikor mehetünk le a rajthoz. Aztán elrajtoltam és egy hosszabblejtő végén kicsúsztam és leállt a motor. Kb. 2 percbe került mire elindult. Aztán továbbmentem, de az autó nem ment jól, majd bementem a depóba. A Csaby meg az Öcsi az autót szerlték, én addig ettem valamennyi kaját. Az autóban nagyon meleg volt! Lementünk a második rajthoz. Az autó a pálya 1/3-ig jól ment. Az egyik kanyarban kicsit kicsúztam, de nem állt le a motor szerencsére. A pálya vége felé utolért egy autó, de én nem vettem észre és ez nem engedtem el véletlenül.Ezért kaptam azt hiszem 20 másodperc büntetést. Visszamentünk a depóba. A fiúk rájöttek hogy miért nem ment az autó. Nagyon melegedett és azért nem ment. Megoldották a problémát. Mielőtt lementünk volna a rajthoz, azt mondta a Csaby hogy ő jobban izgul, mint én. A Krisztián csak úgy hülyeségből mondta, hogy még nem volt semmi izgalmas dolog, mutassak már valamit, például egy borulást. Én pedig viccesen ránevettem. Lementünk a depóhoz. Az autó nagyon jól ment és én is egyre jobb voltam, aztán következett egy balos kanyar és az autó fara egy kiicsit kicsúszott, nekiért az út szélén lévő buckának. Próbáltam ellenkormányozni, de már késő volt. Taccccs.....Felborultam. Hála Istennek nem lett semmi komolyabb bajunk. A mögöttünk jövő Opel Kadettesek segítettek visszaállítani. Apa felhíta a Csabyt és mondta, hogy: "Vége van!" A Csaby pedig elkezdett futni, de rossz irányba. Anya és a Vivi is jöttek, de ők odataláltak hozzánk. Anya nagyon ki volt borulva. Mondta, hogy: " András! Másik sportot válasszál!" és én pedig ráztam a fejem és mondtam, hogy:"Nem". Aztán ahogy mentünk visszafelé észrevettem hogy valami nagyon böködi a kezemet. Hát két tüske volt benne egy 1 cm-es meg egy ami beletörött. Apának az ujja hegye lilult be mert biztos beütötte. Aztán a Vivivel odamentünk a mentőautóhoz és kiszedték a tüskéket a kezemből. De kategória elsőként értékeltek, így tehát megkaptam a maximális pontot, azért mert a két versenyzőtársam nem indult ezen a versenyen. Hazamentünk. Így utólag is szeretnék köszönetetmondani mindenkinek aki segített!